"Menj el a rékábiak háza népéhez, és beszélj velük; vidd be őket az Úr házába, és adj nekik inni bort"
Először is tekintsünk el attól, hogy ószövetségi igéről van szó. Másodszor tekintsünk el a helyzettől, amelyben elhangzott. Sokak szerint vétek egy összefüggő szövegben elhangzott mondatot, szókapcsolatot kiemelni, és külön értelmezni, de másként most nem lehetséges, hogy szóljon hozzád, hogy a tiéd legyen. Így most a történettől teljesen eltérő szemszögből, mondhatni idegenként vizsgáljuk meg ezt az egy verset, és értsük így nyugodtan. A Biblia ezért is csodálatos könyv, mert minden mondata külön-külön is szól hozzád, és szól hozzád összefüggéseiben, egészében.
Menj el a rékábiak háza népéhez... Hm... Akit érdekel, nézzen utána, kik is azok a rékábiak. Számunkra ez most lényegtelen, a lényeg annyi, hogy valamiféleképpen idegenek, más közösség, nem olyanok mint mi, és nincsenek velünk ebben a pillanatban, mert el kell mennünk hozzájuk. El kell mennem hozzá. Számomra te vagy a rékábi ebben a pillanatban. Hiszen hozzád jöttem most el, hogy neked mondjam el mindazt, amit az Úr mondat velem.
Beszélj velük! Beszélj vele! Mondd el azt, amit tudsz, add át nekik, neki tudásodat... Keresd meg őket, akik még mindezt nem tudják, és mondd el nekik. Nem számít, hogy megértik-e, vagy sem. Nem számít, hogy téged kivernek e maguk közül, vagy befogadnak. Nem számít semmi, csak az, hogy elmenj hozzájuk, és elmondd nekik. Ez a te feladatod. MOST!
Miért vagy még mindig itt? Miért nem mész? Hiszen világosan érted, hogy a feladatod az, hogy másokat taníts... És hogy hogyan?
Beszélj velük... Jó, jó, de a mai világban már a beszédet, amit üresnek gondolnak nem értékelik, csak a tetteket. Mit tegyél, ha elfogytak a szavaid, és még mindig köztük vagy, és még mindig fogadnak téged, de már nem tudsz nekik mit mondani? Mit tegyél akkor, ha már végeztél a szavakkal, kevésnek bizonyultak, és távoznod kéne? Távozz. De nem egyedül. Ő velük együtt. Be kell vinned őket az Úr házába, a templomodba. Megmutatni nekik. (Templomot, mint épületet, de templomot, mint lelket, lelki állapotot egyaránt). Mutasd meg nekik azt, amit te már megtaláltál. Mutasd meg nekik mindezt lélekben, külsőségekben kívül-belül. Belül. Na de hogyan mutassak érzéseket? Adj nekik inni bort. Bort, mint Krisztus vérét. Bort, mint egy lelki töltetet. Bort, mint szeretetet. Bort, mint táplálékot.
Ha odamentél hozzájuk, és beszéltél nekik, aztán bevitted őket a templomba, és őszintén követtek akkor megértik a bort, megértenek téged, megértik az Urat...
Persze mindez csak úgy lehetséges, ha te is komolyan gondolod mindazt, amit megteszel. Szeretettel mész oda hozzájuk, szívből szóló szavakkal szólsz, templomodat nekik adod önzetlenül, és a bort kortyról kortyra iszod velük, átérezve mindazt, ami a borban felgyülemlik...
És mit jelenthet mindez a 21. században? Jogos a kérdés. Ne rögtön egy néppel (ha tárgyilag tévedek elnézést, nem vagyok történelem szakos), inkább egy emberrel kezdd...
Fordítsd le mindezt mindennapjaidra.
Menj oda a barátaidhoz,barátodhoz, beszélgess vele, beszélgess vele mélyen, egészen addig, amíg a szavak helyett a lélek beszél. Öntsd ki neki legbelső gondolataidat, s te megkapod az övéit. Fogadd el ezeket. (idd meg a bort).
Legyenek őszinték az emberi kapcsolataid, ne felszínesek, ahol maximum az odamenésig jutsz el, de inkább hozzád jönnek az emberek. Legyen őszinte, és mély az a kapcsolatod, amelynek annak kell lennie. Ne ijedj meg, ha belátást nyersz a templomba, vagy ha te nyitod ki a templomajtót valaki előtt...
Szeresd az embereket.
Menj oda hozzájuk, beszélj velük, vidd el őket az Úr házába, és adj nekik bort...
Kérlek...
Először is tekintsünk el attól, hogy ószövetségi igéről van szó. Másodszor tekintsünk el a helyzettől, amelyben elhangzott. Sokak szerint vétek egy összefüggő szövegben elhangzott mondatot, szókapcsolatot kiemelni, és külön értelmezni, de másként most nem lehetséges, hogy szóljon hozzád, hogy a tiéd legyen. Így most a történettől teljesen eltérő szemszögből, mondhatni idegenként vizsgáljuk meg ezt az egy verset, és értsük így nyugodtan. A Biblia ezért is csodálatos könyv, mert minden mondata külön-külön is szól hozzád, és szól hozzád összefüggéseiben, egészében.
Menj el a rékábiak háza népéhez... Hm... Akit érdekel, nézzen utána, kik is azok a rékábiak. Számunkra ez most lényegtelen, a lényeg annyi, hogy valamiféleképpen idegenek, más közösség, nem olyanok mint mi, és nincsenek velünk ebben a pillanatban, mert el kell mennünk hozzájuk. El kell mennem hozzá. Számomra te vagy a rékábi ebben a pillanatban. Hiszen hozzád jöttem most el, hogy neked mondjam el mindazt, amit az Úr mondat velem.
Beszélj velük! Beszélj vele! Mondd el azt, amit tudsz, add át nekik, neki tudásodat... Keresd meg őket, akik még mindezt nem tudják, és mondd el nekik. Nem számít, hogy megértik-e, vagy sem. Nem számít, hogy téged kivernek e maguk közül, vagy befogadnak. Nem számít semmi, csak az, hogy elmenj hozzájuk, és elmondd nekik. Ez a te feladatod. MOST!
Miért vagy még mindig itt? Miért nem mész? Hiszen világosan érted, hogy a feladatod az, hogy másokat taníts... És hogy hogyan?
Beszélj velük... Jó, jó, de a mai világban már a beszédet, amit üresnek gondolnak nem értékelik, csak a tetteket. Mit tegyél, ha elfogytak a szavaid, és még mindig köztük vagy, és még mindig fogadnak téged, de már nem tudsz nekik mit mondani? Mit tegyél akkor, ha már végeztél a szavakkal, kevésnek bizonyultak, és távoznod kéne? Távozz. De nem egyedül. Ő velük együtt. Be kell vinned őket az Úr házába, a templomodba. Megmutatni nekik. (Templomot, mint épületet, de templomot, mint lelket, lelki állapotot egyaránt). Mutasd meg nekik azt, amit te már megtaláltál. Mutasd meg nekik mindezt lélekben, külsőségekben kívül-belül. Belül. Na de hogyan mutassak érzéseket? Adj nekik inni bort. Bort, mint Krisztus vérét. Bort, mint egy lelki töltetet. Bort, mint szeretetet. Bort, mint táplálékot.
Ha odamentél hozzájuk, és beszéltél nekik, aztán bevitted őket a templomba, és őszintén követtek akkor megértik a bort, megértenek téged, megértik az Urat...
Persze mindez csak úgy lehetséges, ha te is komolyan gondolod mindazt, amit megteszel. Szeretettel mész oda hozzájuk, szívből szóló szavakkal szólsz, templomodat nekik adod önzetlenül, és a bort kortyról kortyra iszod velük, átérezve mindazt, ami a borban felgyülemlik...
És mit jelenthet mindez a 21. században? Jogos a kérdés. Ne rögtön egy néppel (ha tárgyilag tévedek elnézést, nem vagyok történelem szakos), inkább egy emberrel kezdd...
Fordítsd le mindezt mindennapjaidra.
Menj oda a barátaidhoz,barátodhoz, beszélgess vele, beszélgess vele mélyen, egészen addig, amíg a szavak helyett a lélek beszél. Öntsd ki neki legbelső gondolataidat, s te megkapod az övéit. Fogadd el ezeket. (idd meg a bort).
Legyenek őszinték az emberi kapcsolataid, ne felszínesek, ahol maximum az odamenésig jutsz el, de inkább hozzád jönnek az emberek. Legyen őszinte, és mély az a kapcsolatod, amelynek annak kell lennie. Ne ijedj meg, ha belátást nyersz a templomba, vagy ha te nyitod ki a templomajtót valaki előtt...
Szeresd az embereket.
Menj oda hozzájuk, beszélj velük, vidd el őket az Úr házába, és adj nekik bort...
Kérlek...
1 megjegyzés:
Bocsáss meg kedves olvasó hallgatásomért. Mentegetőzhetnék, de nem teszem.
Kérlek, bocsáss meg.
Ha pedig bármilyen észrevételed van, keress meg nyugodtan, email-on elérhetsz...
( istenszava@gmail.com)
Áldott napot!
Megjegyzés küldése