2007. november 18., vasárnap

Róm 15, 1-3

1.Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne magunk kedvére éljünk.
2. Mindegyikünk a felebarátjának kedvezzen, mégpedig annak javára, épülésére.
3. Hiszen Krisztus sem magának kedvezett, hanem ahogyan meg van írva : "A te gyalázóid gyalázásai mind énreám hullottak."

Mi erősek... Hát erősek vagyunk mi? Erősek voltak azok a rómaiak, akiknek Pál apostol levelét írta? Elbírták a 100 kg-os köveket, nem törtek össze az éhínségben? Erősek voltak? Tudjuk jól, itt nem fizikai erőről van szó, hanem lelkiről. Erősek vagyunk lelkileg? Képesek vagyunk felemelt fejjel, önzetlenség nélkül gyászolni? Képesek vagyunk őszintén ellenségünkre mosolyogni, mikor látjuk a szemében a vad tüzet, mellyel minket szeretne megperzselni? Erősek vagyunk ha vagyonunkat elveszi tőlünk valaki, pedig nekünk is ugyanolyan szükségünk lenne rá. Képesek vagyunk mosolygova élni? Szívből, szeretetből fakadó mosollyal élni? Erőssé csak egy valami tehet minket. Ha legyőzzük a korlátainkat, és rálépünk az Út-ra. Mi ez az út? Talán helyesebb lenne úgy kérdezni, ki ez az út? Ő mondja magáról: Én vagyok az ÚT, az Igazság, és az Élet. Jézus a mi utunk. Őt kell követnünk, nyomában járnunk.
Erőssé csak tehet. Mi erősek. Akik őt követjük, akik benne hiszünk, akik az Út-on járunk. Jézus soha nem ítélt meg (el) senkit. Az ő szemében mindenki egy-szerűen ember volt. A koldus és a király ugyanúgy csak egy ember, a barát és az ellenség is ugyanolyan ember. Nem fordult hozzájuk másként. Ugyanolyan szeretettel ölelte át őket lelkével, tanításaival, csodatételeivel. Ez a mi utunk. Ne ítéljünk, hogy ne ítéltessünk. Miért szánsz kevesebb helyet szívedben a koldusnak, mint a királynak? Gyengévé tesz az, hogy megkülönböztetet őket, a "hatalmukat" nézed, nem az emberi értéküket... Nézz mindenkit egyenlőnek, és ne legyenek egyenlőbbek az egyenlőbbeknél. Erősek vagyunk. A szeretet, amely átáramlik rajtunk erőssé tesz minket.
Erősek vagyunk. Gyenge a gyengét csak nagyon nagy kűzdelem árán tudja megerősíteni, ami alatt erőssé lesz. Gyengét csak erős emelhet meg, csak ő segíthet rajta. A mi kezünkbe van a gyengék sorsa. Segítünk nekik felemelkedni, új értékek szerint élni, vagy hagyjuk őket ott ahol vannak, hogy ellenségeink legyenek, és örök életünkre gyűlöljenek minket. A gyűlölet gyűlöletet szül, a szeretet pedig szeretetet. Ha szeretjük a gyűlöletet, azaz szeretet adunk neki, maga is szeretté lesz, ha gyűlöljük, vagy csak elutasítjuk, akkor meghagyjuk önvalójában. Azzal, ha másoknak segítünk nem csak nekik okozunk örömet, hanem magunknak is. Igazán jó érzés, ha valakin segíthetsz. Ha egoista módon magunkkal foglalkozunk, akkor nem ismerhetjük meg az igazi boldogságot.
Tartozunk Jézusnak, Istennek azzal, hogy megtartsuk azt, amit tanítottak nekünk. Ember=ember... Nem kell ennél semmi több. Amit magaddal tennél, tedd meg mással. Felebarátoddal.
Sok elmélet szerint van a világban egyfajta körforgás. Pl. az autósoknál. Én lemondok az elsőbbségemről, hagyom kijönni a másikat, ő majd más javára mond le, stb... és majd a 100. -nál visszakapom. Nos talán a gyalázással is így működik mindez. Ha meggyalázok valakit, lehet, hogy nem ő, de valaki engem is meg fog gyalázni. A gyalázók gyalázásai visszahullanak. Nem az számít, hogy kitől, hogyan, mikor, hanem a tény, hogy visszahullik. Ne gyalázz, és nem gyaláztatsz. Minden gyalázat végül Jézusra hull vissza, hiszen mikor gyalázunk, akkor lelépünk az ÚT-ról...
Ne tedd! Semmi jó nem származhat, az ÚTtalanságból. Ha igazán az ÚTon jársz, akkor már nem magaddal foglalkozol. A lábaid lépkednek előre, te szinte nem is kellesz, lelked repül, és segít mindenkinek ahol csak tud, akinek csak tud. Legyen koldus, király, ellenség vagy barát. Hogy meghálálják e, az már nem a te dolgod. Talán sikertelennek érzed magad, mert nem kapsz fizetséget "munkádért". Kapsz. Csak nem ebben a világban....
Mindenért megkapod a fizetséged. Vedd észre. Sokszor csak egy mosolyban fejeződik ki az egész, vagy egy ölelésben. De ennél többet ne akarj. E fizetség több, mint bármi pénz, vagy hatalom. Örkör, soha el nem múlhat, és elkísér mindenhova...

Lépj lépés után biztos lépésekkel az ÚT-on, az ÚT-ban...

Nincsenek megjegyzések: