Mk 8, 27-30

27. Jézus pedig elindult tanítványaival együtt Cázérea Filippi falvaiba. Útközben megkérdezte tanítványaitól: "Kinek mondanak engem az emberek?"
28. Ők így feleltek:" Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások pedig egynek a próféták közül.
29. Jézus tovább kérdezte őket: "Hát kinek mondtok engem?" Péter válaszolt neki: " Te vagy a Krisztus."
30. Jézus ekkor rájuk parancsolt, hogy senkinek ne beszéljenek róla.


Furcsa lehet elsőre. Miért parancsolja Jézus azt a tanítványainak, hogy ne mondják el senkinek, kicsoda ő? Hiszen reá várt mindenki, a Megváltóra, a Krisztusra, és most titkolja kilétét. Csodákat tesz, az emberek között jár, ennek ellenére nem ismerik fel őt, és Ő nem ismerteti meg magát. Mi adhat minderre okot neki? Hiszen erre nincs is ok... Vagy mégis?
Titkolja Ő kilétét? A tanítványainak azt parancsolja, hogy senkinek ne beszéljenek őróla, kilétéről... De senkinek nem tiltja meg, hogy ránézzen, hogy lelkébe befogadja, hogy tanításait megtartsa, hogy tőle kérje gyógyulását. Az emberek nem tudják őt néven nevezni. Olyanokat tesz, mint a próféták. Kicsit modernebb kiadásban, de prófétál... Hiszen tanít, mesél az embereknek olyan dolgokról, amiket meg kell tanulniuk. Régen a próféták olyan távolságtartóak voltak, de most jött ez az új próféta, aki közel van az emberekhez, igazán az ő nyelvükön szól. Keresztelő Jánosról is hallottak valamit, Isten küldötte, stb... hát bizony ráillik. Illés... Ez már egy másik történet. Hiszen olyan közel voltak egymáshoz, hasonlítottak stb... Az emberek vajon tudhatták, hogy Jézust Jézusnak vagy az Isten Fiának kell hívni? Tudhattak arról, hogy mi a neve, amivel ezen a világon szólítja őt mindenki? Próbálták olyan nevekkel illetni, amelyeket ismertek, és hozzá hasonlatos emberekre illettek...
De térjünk vissza Jézushoz, és a parancsolatához. Péter kimondja a nevet, amelyen Ő neveztetik, és megvallja a saját gondolatait. De miért nem mondhatja ki ezt az egész világnak, hangosan, hogy mindenki hallja? Ha egy gyermeknek a kezébe adunk egy almát, és azt mondjuk neki, "alma" akkor tudja, az az alma, és talán már nem is lesz érdekes. Ha mindig megmondunk neki mindent, mindent a nevén nevezünk, akkor nem lesz soha igazán a sajátja, mert kívülről kapja, és nem önmagából fakad. Ha a kezébe adjuk az almát, és hagyjuk, hogy megismerkedjen vele, leejtse, felemelje, megkóstolja, labdázzon vele, ráüljön, stb... akkor mindig tudni fogja, hogy az alma nem csak enni jó, de arra is. Ezután ha megkérdi mi a neve (esetleg kitalál magában valamit legyen mondjuk "ugga") akkor a nevet már egy ismert dologhoz kapcsolja, amiről mindent tud. Ha mindenkinek elmondják a tanítványok, hogy "íme itt van a Krisztus Jézus, akire vártatok" akkor az emberek mindezt kívülről kapják, és ez a felismerés soha nem lesz a sajátjuk, soha nem érezhetik Jézust igazán magukénak, lelkük részének. A gyermek megtanulja az óvodában, iskolában, hogy nem "ugga" hanem alma, de a szívében mindig ugga marad, mert az az övé, és sokkal teljesebb kifejezés, mint az alma. Talán a sokaság számára Jézus neve nem "csak" Jézus volt, hanem sokkal többet hordozott a jelentése. Sokkal többet ér a tudás, sokkal közelebbi, amit saját felismerésünkből szerzünk, és nem tanítások alapján. Ha felismered, hogy ugga, akkor az alma minidg hiányos marad. Ha valaki rámutat egy emberre, hogy nézd, ő Jézus, a Krisztus, a megváltód, és a lelked soha nem találja meg őt, akkor benned lesz egy arckép, egy név, de talán nem jelent többet annál, mint akivel tegnapelőtt a piacon kereskedtél. Ha felismered, hogy ő ott Jézus, a Krisztus, és ez először belül csendül fel benned, aztán kapsz megerősítést kívülről, talán csak azzal, hogy látod a csodáit, esetleg meggyógyít téged, akkor örökre biztos leszel a tudásodban, és soha nem fog elhalványulni. Jézus mindig Jézus marad benned, és nem azért, mert megtanították neked, úgy, mint azt, hogy 2*2 az 4, hanem mert az érzéseidbe íródott ő bele, beléd. Igazán beléd. Egy lett veled. A részed lett.
Ne tanuld a könyvekből, hogy kicsoda Jézus. Ne egy nevet tisztelj. Ismerd meg őt! Segít eljutni önmagához, de az utat neked kell megtenned! Ezt soha nem felejtsd el! És ha megtaláltad már, és meg szeretnéd mutatni valakinek, akkor ne használj szavakat. Emlékezz :"senkinek ne beszéljenek róla" ne beszéljetek. Ez a kulcs. Hiszen a kimondott szó, már nem az igazi érzés, felismerés. Mutasd őt meg az érzéseiden keresztül... Máskép nem is lehet...