1. Azon a napon ezt mondod majd: Hálát adok neked, Uram, mert bár haragudtál rám, elmúlt a haragod, és megvígasztaltál.
2. Íme, Isten az én szabadítóm, mert erőm és énekem az Úr, megszabadított engem.
3. Örvendezve fogtok vizen meríteni a szabadulás forrásából.
4. Azon a napon ezt mondjátok majd: Adjatok hálát az Úrnak, hirdessétek nevét!
Adjátok tudtára a népeknek, nagy tetteit!
Emlékeztessétek őket, hogy neve magasztos!
5. Énekeljétek, hogy milyen fenséges tetteket vitt véghez az Úr, tudja meg ezt az egész föld!
6. Kiálts és ujjongj, Sion lakója, mert nagy közöttetek Izráel szentje!
Figyeljük meg a jövő időt...
Nem kívánok sok mindent hozzáfűzni e mai igeszakaszhoz. Mindenkire rábízom, ami talán felelőtlenség, talán nem. Úgy érzem itt most saját szavaim nélkül többet mondhatok el, mint szavakkal...
Olvasd el kedves olvasó újra a legelső szakaszt: Azon a napon ezt mondod majd: Hálát adok neked, Uram, mert bár haragudtál rám, elmúlt a haragod, és megvígasztaltál.
Ez neked szól! Soha ne feledd! Nem a szomszédodnak, nem Juli néninek, hanem neked! Nem holnap, nem múlt héten, MOST! Imádkoztál már valaha is bocsánatkérően Istenhez? Mikor érezted, hogy valamit nem úgy tettél, ahogy kellett volna, de erre csak később jöttél rá? Adtál okot bármikor is Istennek arra, hogy haragudjon rád? Ha nem is tettél semmit, ami miatt igennel válaszolhatnál, gondolj az eredendő bűnre... ! Ugyanúgy vonatkozik rád is, mint mindenki másra! És mindezek ellenére ismered a boldogságot? Kaptál ajándékokat, kegyelmet Istenedtől? Ezek szerint haragudott rád, de megbocsátott neked, és megvígasztalt. Az által, hogy kegyelmet kapsz tőle feledteti a bűnödet. Ennél becsesebb vígaszt pedig embertől sem kaphatsz...
Az igeszakasz elejét talán kiegészíteném gondolatban annyival, hogy "Amely napon igaz lesz a te hited, azon a napon ezt mondod majd: Hálát adok neked, Uram, mert bár haragudtál rám, elmúlt a haragod, és megvígasztaltál"
Amíg nem hiszed szíved legmélyéből Őt, addig nem értheted meg igazán, hogy mit jelent e mondat. Nem kérsz imádban. Nem követelsz. Nem vonsz kétségbe semmit. Nem kérded, hogy miért van így. Hálát adsz. Köszönetet mondasz. A legbecsesebb dolog, amit tehetsz. Amíg nem teljes a hited, imáid önmagadról szólnak. Ha igaz, szívbeli a hited, akkor arról az ajándékról, amit Isten a földnek adott, hogy Őérte éljen, de visszavárja... Remélem érezhető a különbség...
Adj hálát szívből. Légy hálás a rosszért, a jóért. Ne csak azt köszönd meg, amiről messziről kitűnik a jóság, hanem köszönd meg a kellemetlent is. Minden perced ajándék. Ha igaz lesz a hited, igazán igaz megváltóvá válsz te is. Hogy a világ észreveszi e, más kérdés. De Istent nem tudod szolgálni addig, amíg kérsz tőle, és nem elégszel meg azzal, amit ő ad. Ő tudja, miért így ad. Mindennek célja van. A te életednek is. A hálának soha nincsen célja. Egyszerűen csak VAN. Nincs több dolga ennél...
Adjatok hálát az Úrnak, hirdessétek nevét!
2. Íme, Isten az én szabadítóm, mert erőm és énekem az Úr, megszabadított engem.
3. Örvendezve fogtok vizen meríteni a szabadulás forrásából.
4. Azon a napon ezt mondjátok majd: Adjatok hálát az Úrnak, hirdessétek nevét!
Adjátok tudtára a népeknek, nagy tetteit!
Emlékeztessétek őket, hogy neve magasztos!
5. Énekeljétek, hogy milyen fenséges tetteket vitt véghez az Úr, tudja meg ezt az egész föld!
6. Kiálts és ujjongj, Sion lakója, mert nagy közöttetek Izráel szentje!
Figyeljük meg a jövő időt...
Nem kívánok sok mindent hozzáfűzni e mai igeszakaszhoz. Mindenkire rábízom, ami talán felelőtlenség, talán nem. Úgy érzem itt most saját szavaim nélkül többet mondhatok el, mint szavakkal...
Olvasd el kedves olvasó újra a legelső szakaszt: Azon a napon ezt mondod majd: Hálát adok neked, Uram, mert bár haragudtál rám, elmúlt a haragod, és megvígasztaltál.
Ez neked szól! Soha ne feledd! Nem a szomszédodnak, nem Juli néninek, hanem neked! Nem holnap, nem múlt héten, MOST! Imádkoztál már valaha is bocsánatkérően Istenhez? Mikor érezted, hogy valamit nem úgy tettél, ahogy kellett volna, de erre csak később jöttél rá? Adtál okot bármikor is Istennek arra, hogy haragudjon rád? Ha nem is tettél semmit, ami miatt igennel válaszolhatnál, gondolj az eredendő bűnre... ! Ugyanúgy vonatkozik rád is, mint mindenki másra! És mindezek ellenére ismered a boldogságot? Kaptál ajándékokat, kegyelmet Istenedtől? Ezek szerint haragudott rád, de megbocsátott neked, és megvígasztalt. Az által, hogy kegyelmet kapsz tőle feledteti a bűnödet. Ennél becsesebb vígaszt pedig embertől sem kaphatsz...
Az igeszakasz elejét talán kiegészíteném gondolatban annyival, hogy "Amely napon igaz lesz a te hited, azon a napon ezt mondod majd: Hálát adok neked, Uram, mert bár haragudtál rám, elmúlt a haragod, és megvígasztaltál"
Amíg nem hiszed szíved legmélyéből Őt, addig nem értheted meg igazán, hogy mit jelent e mondat. Nem kérsz imádban. Nem követelsz. Nem vonsz kétségbe semmit. Nem kérded, hogy miért van így. Hálát adsz. Köszönetet mondasz. A legbecsesebb dolog, amit tehetsz. Amíg nem teljes a hited, imáid önmagadról szólnak. Ha igaz, szívbeli a hited, akkor arról az ajándékról, amit Isten a földnek adott, hogy Őérte éljen, de visszavárja... Remélem érezhető a különbség...
Adj hálát szívből. Légy hálás a rosszért, a jóért. Ne csak azt köszönd meg, amiről messziről kitűnik a jóság, hanem köszönd meg a kellemetlent is. Minden perced ajándék. Ha igaz lesz a hited, igazán igaz megváltóvá válsz te is. Hogy a világ észreveszi e, más kérdés. De Istent nem tudod szolgálni addig, amíg kérsz tőle, és nem elégszel meg azzal, amit ő ad. Ő tudja, miért így ad. Mindennek célja van. A te életednek is. A hálának soha nincsen célja. Egyszerűen csak VAN. Nincs több dolga ennél...
Adjatok hálát az Úrnak, hirdessétek nevét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése