2007. november 3., szombat

Jn 15, 9-11

9. Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben.
10. Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.
11. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen.

A szeretet érzése olyan magasztos, és mégis teljesen egyszerű. Szándékosan nem tudunk szeretni. Képtelen vagyunk arra, hogy eldöntsük magunkban, szeretnünk valakit, és tényleg szeressük. Sokszor próbáljuk meg talán, de be kell látnunk, a szívet nem uralja az ész. Soha nem tud az ész válaszolni a szív kérdéseire. Szeretetünk származhat erről a világról? Ha elgondolkodunk hogy mi az, ami igazán ebből a világból való: a tárgyak, amik körbevesznek minket, az eszközein, építményeink, a tudományunk, a testünk... A mai világban, 21. században mindez megvásárolható. De megvehetjük az érzéseinket? Kimegyünk a piacra (illetve az interneten egy megfelelő honlapon) felajánlunk 10.000 Ft-ot, és kérünk érte 10 perc szeretet? Vagy megvesszük ellenségeink érzéseit, és veszünk nekik gyűlöletet? Belegondoltatok már mennyire szörnyű lenne? Az össze sci-fi közül egyben sem találkoztam még azzal, hogy a robotoknak, mesterséges intelligenciájú gépeknek saját érzéseik lettek volna, tudtak volna szeretni, gyűlölni, igazán, szívből sírni boldogságukban vagy bánatukban. A szeretetet nem tudjuk uralni, és mégis. Azzal, ha nyitottak vagyunk rá, és befogadjuk mások szeretetét, illetve, ha nem nyomjuk el magunkban ezt az érzést. Nem kell mást tennünk, csak eltüntetni a gyűlöletet, közömbösséget, és beengedni a szeretet. Talán ez ellentétesnek hangzik az előbb említettekkel, de nem az! Nem uraljuk a szeretet, csak szabad utat engedünk neki.
Isten feltétel nélkül, igazán szerette a fiát. Semmi ellenségeskedés nem szövődhetett ebbe a szeretetbe. A szeretet legmagasabb foka. Jézus erre a szeretetre tanít minket. Ne állítsunk feltételeket a szeretet elé... Ne mondjuk azt, hogy szeretlek, ha elmész ide vagy oda, megteszed értem ezt meg azt... Ez nem az a szeretet, amivel Őt szerette az Atya. Az igazi boldogság kulcsa nem más, mint ez a szeretet. Amit adni, és kapni tudunk. Ahogy áramlik át rajtunk ez a szeretet úgy leszünk tele boldogsággal... A kezünkbe adja Jézus a boldogság kulcsát, és nem is kér érte sokat. Csak tartsuk meg Isten parancsolatait. Ha betartod a parancsolatokat, legfőképp a szívedben, kimondatlanul, akkor megérzed majd ezt a szeretet. Elér hozzád. Amikor megérzed az igaz Szeretetet, így, nagy betűvel, akkor pedig már nem akarsz majd lelépni az útról, és elengedni...

Szeretni annyi, mint boldogságot adni, kapni. Szeretetben élni, Isten parancsolata...
Légy boldog életedben... Csak tanulj meg szeretni, és elérsz mindent, mit szívből teszel...

Nincsenek megjegyzések: