"Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére."
21. század, rohanó világ. Úgy érzem, nem kell ezt bemutatnom, hiszen a számítógép előtt ülsz most is Kedves Olvasó! Ezek szerint kihasználod a rendszer eszközeit, és örülök annak, hogy ezt olvasod, és remélem, hogy sikerül benne elhelyeznem számodra egy választ, amiért itt vagy most.
Szóval 21. század. Olyan fogalmak lettek ismeretessé mára, amiket Jézus korában talán elképzelni se tudtak. (Persze nem voltam ott, így nem tudom elmondani) Itt most nem a számítógépre, globalizációra, zacskóstejre és hasonlókra gondolok. Sokkal inkább a szer-telenségre, mint szeretet mentességre, a közösségek látszat létére, a társas magányra. Korunk kűzd mindezzel, és rosszul.
Az Egyházak... Szétestek millió egy kis darabkára, s mégis az Apostoli Hitvallásban az emberek kimondják, hogy "hiszek Egy Egyetemes Keresztény Anyaszentegyházat"... Már csak hihetünk benne, és nem remélhetjük? Amíg a kereszténységnek csak néhány ágazata volt, helyénvaló volt mindez, de most már... Nem tudom elképzelni, hogy egyszer újra egyesüljön a kereszténység, addig, amíg észre nem vesszük, hogy felesleges kicsinységeken, külsőségeken esett szét. Hiszen hol számít az, hogy ostya, vagy kenyér? Miért a külsőségekre figyelünk, hogy térdelünk-e, vagy csak egyszerűen állunk, esetleg ülünk végig? Miért nem a belső tartalomra nézünk? Miért nem értjük meg, hogy a Biblia az, ami összeköt bennünket, és nem a formalitások. A lelki töltet, a parancsolatok, a kinyilatkoztatás. Próbáljunk meg lelkileg közeledni az emberekhez! Fogadjuk be őket kis közösségünkbe lelkileg. Ne számítson, hogy hogy néz ki, hogy mit csinált. Ez nem lényeg. Csak az, ami belül van. Néha a legromlottabb külső takarja el a legszebb belsőt.
Fogadjuk be egymást. Krisztusnak nem számított, hogy ki hogyan nézett ki, mit cselekedett korábban, csak egy valami számított neki. Hogy hitt e az ember teljes szívéből, lelkéből.
Nehéz ilyenformán ítéletek nélkül élni, amikor minden pillanatban az arcodba kiáltják, hogy ítélkezz, és utasíts el mindenkit... Tudom, nehéz. Mégsem lehetetlen. Csak egy kicsit mélyebbre kell nézni az emberekben, és megpróbálni őket előítéletek nélkül megismerni. Kellemes csalódásokban lehet részed ennek hatására.
Próbálj meg megállni egy egy pillanatra. Nem többre, csak egy egy pillanatra ebben a rohanó világban, és fogadd be az embereket. A közösségedbe. Legyél velük ITT! Testvéred. Ne érdekeljen, hogy nem úgy hisz, mint te. Az se, ha egyáltalán nem hisz. Fogadd be, és légy vele bizalommal. Ne hagyd az embereknek, hogy magányba süppedjenek a megértetlenségük, és az elítélésük miatt. ez a legrosszabb ami történhet. S ha adsz valamit, visszakapod. Ezt tudod jól...
Figyelj oda az embertársaidra, és legyél velük. Ő is veled van! "Veletek vagyok a világ végezetéig"
Légy olyan, mint ő, hisz nemesebb cél nincs az életben...
áldott napot!
21. század, rohanó világ. Úgy érzem, nem kell ezt bemutatnom, hiszen a számítógép előtt ülsz most is Kedves Olvasó! Ezek szerint kihasználod a rendszer eszközeit, és örülök annak, hogy ezt olvasod, és remélem, hogy sikerül benne elhelyeznem számodra egy választ, amiért itt vagy most.
Szóval 21. század. Olyan fogalmak lettek ismeretessé mára, amiket Jézus korában talán elképzelni se tudtak. (Persze nem voltam ott, így nem tudom elmondani) Itt most nem a számítógépre, globalizációra, zacskóstejre és hasonlókra gondolok. Sokkal inkább a szer-telenségre, mint szeretet mentességre, a közösségek látszat létére, a társas magányra. Korunk kűzd mindezzel, és rosszul.
Az Egyházak... Szétestek millió egy kis darabkára, s mégis az Apostoli Hitvallásban az emberek kimondják, hogy "hiszek Egy Egyetemes Keresztény Anyaszentegyházat"... Már csak hihetünk benne, és nem remélhetjük? Amíg a kereszténységnek csak néhány ágazata volt, helyénvaló volt mindez, de most már... Nem tudom elképzelni, hogy egyszer újra egyesüljön a kereszténység, addig, amíg észre nem vesszük, hogy felesleges kicsinységeken, külsőségeken esett szét. Hiszen hol számít az, hogy ostya, vagy kenyér? Miért a külsőségekre figyelünk, hogy térdelünk-e, vagy csak egyszerűen állunk, esetleg ülünk végig? Miért nem a belső tartalomra nézünk? Miért nem értjük meg, hogy a Biblia az, ami összeköt bennünket, és nem a formalitások. A lelki töltet, a parancsolatok, a kinyilatkoztatás. Próbáljunk meg lelkileg közeledni az emberekhez! Fogadjuk be őket kis közösségünkbe lelkileg. Ne számítson, hogy hogy néz ki, hogy mit csinált. Ez nem lényeg. Csak az, ami belül van. Néha a legromlottabb külső takarja el a legszebb belsőt.
Fogadjuk be egymást. Krisztusnak nem számított, hogy ki hogyan nézett ki, mit cselekedett korábban, csak egy valami számított neki. Hogy hitt e az ember teljes szívéből, lelkéből.
Nehéz ilyenformán ítéletek nélkül élni, amikor minden pillanatban az arcodba kiáltják, hogy ítélkezz, és utasíts el mindenkit... Tudom, nehéz. Mégsem lehetetlen. Csak egy kicsit mélyebbre kell nézni az emberekben, és megpróbálni őket előítéletek nélkül megismerni. Kellemes csalódásokban lehet részed ennek hatására.
Próbálj meg megállni egy egy pillanatra. Nem többre, csak egy egy pillanatra ebben a rohanó világban, és fogadd be az embereket. A közösségedbe. Legyél velük ITT! Testvéred. Ne érdekeljen, hogy nem úgy hisz, mint te. Az se, ha egyáltalán nem hisz. Fogadd be, és légy vele bizalommal. Ne hagyd az embereknek, hogy magányba süppedjenek a megértetlenségük, és az elítélésük miatt. ez a legrosszabb ami történhet. S ha adsz valamit, visszakapod. Ezt tudod jól...
Figyelj oda az embertársaidra, és legyél velük. Ő is veled van! "Veletek vagyok a világ végezetéig"
Légy olyan, mint ő, hisz nemesebb cél nincs az életben...
áldott napot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése