"Azután ezt mondta nekem: Emberfia, menj el Izráel házához, és hirdesd nekik igéimet."
Túl egyértelmű ahhoz, hogy magyarázatra szorulhasson...
Tudom, Te is érted. Mégis... Megteszed?
Egy egy beszélgetés alkalmával szólsz az Úrról, vagy mereven kerülöd a témát, hátha ciki, vagy esetleg hátha megvetnek utána érte téged barátaid, beszélgetőpartnereid, hiszen eddig nem is tudtak rólad...
Beszélgettél már valaha valakivel csak úgy spontán Istenről és a szavairól, üzenetéről? Nem arról van szó, hogy téríts meg egy népet, dehogy. Még csak arról sem, hogy meggyőzz bárkit Isten létezéséről. Pusztán annyiról szól az egész, hogy mersz-e róla beszélni, szóba mered-e hozni, és ki mersz-e mellette állni... Vagy e annyira elkötelezett, hogy vállalod mindezt akár idegenek előtt is, akikről nem tudod, hogy hogyan viszonyulnak a hit kérdéséhez...
Hirdesd igéimet. Túlzottan is aktuális. Talán nem is gondoltál bele még soha. Akkor bizonyára azért vagy itt, hogy megtedd. Ma már talán nem is hirdetés, inkább csak hozd szóba. Ha nem is szóval, akkor az életeddel, életviteleddel. Itt most nem arra gondolok, hogy vasárnap menj el templomba kiöltözve, stb., hanem arra, hogy látsszon az életeden, gondolataidon, hogy kit követsz. A kapcsolatod az Úrral. Szeresd az embereket, segíts nekik, foglalkozz velük. Sokkal inkább a cselekedetek ideje van itt, mint a beszédé. Beszéltek már minderről eleget. Te ne beszélj, hanem tedd meg! Hirdesd az igét törődéseddel, szereteteddel, segítségeddel, boldogságoddal, biztonságoddal, nyugodságoddal. Munkálkodjon mindig benned. Mikor valaki felé odafordulsz (mert persze ebben benne van, hogy nem te vagy középpontban), akkor érezze mindezt. Eleinte talán nem tudatosan fogod mindezt átadni neki, hiszen bizonyára most is megteszed minden pillanatban. Egy idő után, ha odafigyelsz erre egyre tudatosabb, és hatékonyabb leszel. A környezeted egyre többet kap tőled, és te is egyre erősödsz ez által. Hiszen amit odaadsz attól gyarapszol. Gondolj szeretettel az emberekre. Meg fogják érezni. Ha belédrúgnak kettőt, és a társadalom nem hajlandó elfogadni téged, akkor se add fel. Nem ez számít. Ha életedben egyetlen egy embernek, vagy csak magadnak tudod hirdetni az igét belülről, már az is valami, és annak is van értelme. Mikor nyakadba szakad a világ, és legszívesebben kifutnál belőle (hiszen az ilyen cselekedeteknek, életvitelnek mindig eljön ez a pontja), ülj le csendben egy erdőben, vagy bárhol, nyugodt, kedvelt helyeden vedd kezedbe az Írott igét, olvasgasd, vagy ha már attól is kezdenél eltávolodni, akkor csak ülj ott nyugodtan, lélegezz mélyeket, és figyeld azt, ami körülvesz téged. Add át magad a természetnek. Ki fog tisztítani... S ha kellőképpen kitisztultál, és visszanyerted erődet olvasd el az üzenetedet, és folytasd ott, ahol abbahagytad. Egy mély meditáció, vagy csendbenlevés mindig rengeteget segít...
Hirdesd az igét! Itt! Most!
A szavak ideje elmúlt... A cselekedetek idejét éljük.
Túl egyértelmű ahhoz, hogy magyarázatra szorulhasson...
Tudom, Te is érted. Mégis... Megteszed?
Egy egy beszélgetés alkalmával szólsz az Úrról, vagy mereven kerülöd a témát, hátha ciki, vagy esetleg hátha megvetnek utána érte téged barátaid, beszélgetőpartnereid, hiszen eddig nem is tudtak rólad...
Beszélgettél már valaha valakivel csak úgy spontán Istenről és a szavairól, üzenetéről? Nem arról van szó, hogy téríts meg egy népet, dehogy. Még csak arról sem, hogy meggyőzz bárkit Isten létezéséről. Pusztán annyiról szól az egész, hogy mersz-e róla beszélni, szóba mered-e hozni, és ki mersz-e mellette állni... Vagy e annyira elkötelezett, hogy vállalod mindezt akár idegenek előtt is, akikről nem tudod, hogy hogyan viszonyulnak a hit kérdéséhez...
Hirdesd igéimet. Túlzottan is aktuális. Talán nem is gondoltál bele még soha. Akkor bizonyára azért vagy itt, hogy megtedd. Ma már talán nem is hirdetés, inkább csak hozd szóba. Ha nem is szóval, akkor az életeddel, életviteleddel. Itt most nem arra gondolok, hogy vasárnap menj el templomba kiöltözve, stb., hanem arra, hogy látsszon az életeden, gondolataidon, hogy kit követsz. A kapcsolatod az Úrral. Szeresd az embereket, segíts nekik, foglalkozz velük. Sokkal inkább a cselekedetek ideje van itt, mint a beszédé. Beszéltek már minderről eleget. Te ne beszélj, hanem tedd meg! Hirdesd az igét törődéseddel, szereteteddel, segítségeddel, boldogságoddal, biztonságoddal, nyugodságoddal. Munkálkodjon mindig benned. Mikor valaki felé odafordulsz (mert persze ebben benne van, hogy nem te vagy középpontban), akkor érezze mindezt. Eleinte talán nem tudatosan fogod mindezt átadni neki, hiszen bizonyára most is megteszed minden pillanatban. Egy idő után, ha odafigyelsz erre egyre tudatosabb, és hatékonyabb leszel. A környezeted egyre többet kap tőled, és te is egyre erősödsz ez által. Hiszen amit odaadsz attól gyarapszol. Gondolj szeretettel az emberekre. Meg fogják érezni. Ha belédrúgnak kettőt, és a társadalom nem hajlandó elfogadni téged, akkor se add fel. Nem ez számít. Ha életedben egyetlen egy embernek, vagy csak magadnak tudod hirdetni az igét belülről, már az is valami, és annak is van értelme. Mikor nyakadba szakad a világ, és legszívesebben kifutnál belőle (hiszen az ilyen cselekedeteknek, életvitelnek mindig eljön ez a pontja), ülj le csendben egy erdőben, vagy bárhol, nyugodt, kedvelt helyeden vedd kezedbe az Írott igét, olvasgasd, vagy ha már attól is kezdenél eltávolodni, akkor csak ülj ott nyugodtan, lélegezz mélyeket, és figyeld azt, ami körülvesz téged. Add át magad a természetnek. Ki fog tisztítani... S ha kellőképpen kitisztultál, és visszanyerted erődet olvasd el az üzenetedet, és folytasd ott, ahol abbahagytad. Egy mély meditáció, vagy csendbenlevés mindig rengeteget segít...
Hirdesd az igét! Itt! Most!
A szavak ideje elmúlt... A cselekedetek idejét éljük.
" szeress, ha gyűlölnek.
Szeress, ha megvetnek.
Szeress ha megölnek.
Szeress, ha összetörnek.
Szeress most, és minidg.
Az ember szeretet. Válj emberré!"
Szeress, ha megvetnek.
Szeress ha megölnek.
Szeress, ha összetörnek.
Szeress most, és minidg.
Az ember szeretet. Válj emberré!"
Áldott napot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése