Róm 15, 1-3

1.Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne magunk kedvére éljünk.
2. Mindegyikünk a felebarátjának kedvezzen, mégpedig annak javára, épülésére.
3. Hiszen Krisztus sem magának kedvezett, hanem ahogyan meg van írva : "A te gyalázóid gyalázásai mind énreám hullottak."

Mi erősek... Hát erősek vagyunk mi? Erősek voltak azok a rómaiak, akiknek Pál apostol levelét írta? Elbírták a 100 kg-os köveket, nem törtek össze az éhínségben? Erősek voltak? Tudjuk jól, itt nem fizikai erőről van szó, hanem lelkiről. Erősek vagyunk lelkileg? Képesek vagyunk felemelt fejjel, önzetlenség nélkül gyászolni? Képesek vagyunk őszintén ellenségünkre mosolyogni, mikor látjuk a szemében a vad tüzet, mellyel minket szeretne megperzselni? Erősek vagyunk ha vagyonunkat elveszi tőlünk valaki, pedig nekünk is ugyanolyan szükségünk lenne rá. Képesek vagyunk mosolygova élni? Szívből, szeretetből fakadó mosollyal élni? Erőssé csak egy valami tehet minket. Ha legyőzzük a korlátainkat, és rálépünk az Út-ra. Mi ez az út? Talán helyesebb lenne úgy kérdezni, ki ez az út? Ő mondja magáról: Én vagyok az ÚT, az Igazság, és az Élet. Jézus a mi utunk. Őt kell követnünk, nyomában járnunk.
Erőssé csak tehet. Mi erősek. Akik őt követjük, akik benne hiszünk, akik az Út-on járunk. Jézus soha nem ítélt meg (el) senkit. Az ő szemében mindenki egy-szerűen ember volt. A koldus és a király ugyanúgy csak egy ember, a barát és az ellenség is ugyanolyan ember. Nem fordult hozzájuk másként. Ugyanolyan szeretettel ölelte át őket lelkével, tanításaival, csodatételeivel. Ez a mi utunk. Ne ítéljünk, hogy ne ítéltessünk. Miért szánsz kevesebb helyet szívedben a koldusnak, mint a királynak? Gyengévé tesz az, hogy megkülönböztetet őket, a "hatalmukat" nézed, nem az emberi értéküket... Nézz mindenkit egyenlőnek, és ne legyenek egyenlőbbek az egyenlőbbeknél. Erősek vagyunk. A szeretet, amely átáramlik rajtunk erőssé tesz minket.
Erősek vagyunk. Gyenge a gyengét csak nagyon nagy kűzdelem árán tudja megerősíteni, ami alatt erőssé lesz. Gyengét csak erős emelhet meg, csak ő segíthet rajta. A mi kezünkbe van a gyengék sorsa. Segítünk nekik felemelkedni, új értékek szerint élni, vagy hagyjuk őket ott ahol vannak, hogy ellenségeink legyenek, és örök életünkre gyűlöljenek minket. A gyűlölet gyűlöletet szül, a szeretet pedig szeretetet. Ha szeretjük a gyűlöletet, azaz szeretet adunk neki, maga is szeretté lesz, ha gyűlöljük, vagy csak elutasítjuk, akkor meghagyjuk önvalójában. Azzal, ha másoknak segítünk nem csak nekik okozunk örömet, hanem magunknak is. Igazán jó érzés, ha valakin segíthetsz. Ha egoista módon magunkkal foglalkozunk, akkor nem ismerhetjük meg az igazi boldogságot.
Tartozunk Jézusnak, Istennek azzal, hogy megtartsuk azt, amit tanítottak nekünk. Ember=ember... Nem kell ennél semmi több. Amit magaddal tennél, tedd meg mással. Felebarátoddal.
Sok elmélet szerint van a világban egyfajta körforgás. Pl. az autósoknál. Én lemondok az elsőbbségemről, hagyom kijönni a másikat, ő majd más javára mond le, stb... és majd a 100. -nál visszakapom. Nos talán a gyalázással is így működik mindez. Ha meggyalázok valakit, lehet, hogy nem ő, de valaki engem is meg fog gyalázni. A gyalázók gyalázásai visszahullanak. Nem az számít, hogy kitől, hogyan, mikor, hanem a tény, hogy visszahullik. Ne gyalázz, és nem gyaláztatsz. Minden gyalázat végül Jézusra hull vissza, hiszen mikor gyalázunk, akkor lelépünk az ÚT-ról...
Ne tedd! Semmi jó nem származhat, az ÚTtalanságból. Ha igazán az ÚTon jársz, akkor már nem magaddal foglalkozol. A lábaid lépkednek előre, te szinte nem is kellesz, lelked repül, és segít mindenkinek ahol csak tud, akinek csak tud. Legyen koldus, király, ellenség vagy barát. Hogy meghálálják e, az már nem a te dolgod. Talán sikertelennek érzed magad, mert nem kapsz fizetséget "munkádért". Kapsz. Csak nem ebben a világban....
Mindenért megkapod a fizetséged. Vedd észre. Sokszor csak egy mosolyban fejeződik ki az egész, vagy egy ölelésben. De ennél többet ne akarj. E fizetség több, mint bármi pénz, vagy hatalom. Örkör, soha el nem múlhat, és elkísér mindenhova...

Lépj lépés után biztos lépésekkel az ÚT-on, az ÚT-ban...

Mk 8, 27-30

27. Jézus pedig elindult tanítványaival együtt Cázérea Filippi falvaiba. Útközben megkérdezte tanítványaitól: "Kinek mondanak engem az emberek?"
28. Ők így feleltek:" Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások pedig egynek a próféták közül.
29. Jézus tovább kérdezte őket: "Hát kinek mondtok engem?" Péter válaszolt neki: " Te vagy a Krisztus."
30. Jézus ekkor rájuk parancsolt, hogy senkinek ne beszéljenek róla.


Furcsa lehet elsőre. Miért parancsolja Jézus azt a tanítványainak, hogy ne mondják el senkinek, kicsoda ő? Hiszen reá várt mindenki, a Megváltóra, a Krisztusra, és most titkolja kilétét. Csodákat tesz, az emberek között jár, ennek ellenére nem ismerik fel őt, és Ő nem ismerteti meg magát. Mi adhat minderre okot neki? Hiszen erre nincs is ok... Vagy mégis?
Titkolja Ő kilétét? A tanítványainak azt parancsolja, hogy senkinek ne beszéljenek őróla, kilétéről... De senkinek nem tiltja meg, hogy ránézzen, hogy lelkébe befogadja, hogy tanításait megtartsa, hogy tőle kérje gyógyulását. Az emberek nem tudják őt néven nevezni. Olyanokat tesz, mint a próféták. Kicsit modernebb kiadásban, de prófétál... Hiszen tanít, mesél az embereknek olyan dolgokról, amiket meg kell tanulniuk. Régen a próféták olyan távolságtartóak voltak, de most jött ez az új próféta, aki közel van az emberekhez, igazán az ő nyelvükön szól. Keresztelő Jánosról is hallottak valamit, Isten küldötte, stb... hát bizony ráillik. Illés... Ez már egy másik történet. Hiszen olyan közel voltak egymáshoz, hasonlítottak stb... Az emberek vajon tudhatták, hogy Jézust Jézusnak vagy az Isten Fiának kell hívni? Tudhattak arról, hogy mi a neve, amivel ezen a világon szólítja őt mindenki? Próbálták olyan nevekkel illetni, amelyeket ismertek, és hozzá hasonlatos emberekre illettek...
De térjünk vissza Jézushoz, és a parancsolatához. Péter kimondja a nevet, amelyen Ő neveztetik, és megvallja a saját gondolatait. De miért nem mondhatja ki ezt az egész világnak, hangosan, hogy mindenki hallja? Ha egy gyermeknek a kezébe adunk egy almát, és azt mondjuk neki, "alma" akkor tudja, az az alma, és talán már nem is lesz érdekes. Ha mindig megmondunk neki mindent, mindent a nevén nevezünk, akkor nem lesz soha igazán a sajátja, mert kívülről kapja, és nem önmagából fakad. Ha a kezébe adjuk az almát, és hagyjuk, hogy megismerkedjen vele, leejtse, felemelje, megkóstolja, labdázzon vele, ráüljön, stb... akkor mindig tudni fogja, hogy az alma nem csak enni jó, de arra is. Ezután ha megkérdi mi a neve (esetleg kitalál magában valamit legyen mondjuk "ugga") akkor a nevet már egy ismert dologhoz kapcsolja, amiről mindent tud. Ha mindenkinek elmondják a tanítványok, hogy "íme itt van a Krisztus Jézus, akire vártatok" akkor az emberek mindezt kívülről kapják, és ez a felismerés soha nem lesz a sajátjuk, soha nem érezhetik Jézust igazán magukénak, lelkük részének. A gyermek megtanulja az óvodában, iskolában, hogy nem "ugga" hanem alma, de a szívében mindig ugga marad, mert az az övé, és sokkal teljesebb kifejezés, mint az alma. Talán a sokaság számára Jézus neve nem "csak" Jézus volt, hanem sokkal többet hordozott a jelentése. Sokkal többet ér a tudás, sokkal közelebbi, amit saját felismerésünkből szerzünk, és nem tanítások alapján. Ha felismered, hogy ugga, akkor az alma minidg hiányos marad. Ha valaki rámutat egy emberre, hogy nézd, ő Jézus, a Krisztus, a megváltód, és a lelked soha nem találja meg őt, akkor benned lesz egy arckép, egy név, de talán nem jelent többet annál, mint akivel tegnapelőtt a piacon kereskedtél. Ha felismered, hogy ő ott Jézus, a Krisztus, és ez először belül csendül fel benned, aztán kapsz megerősítést kívülről, talán csak azzal, hogy látod a csodáit, esetleg meggyógyít téged, akkor örökre biztos leszel a tudásodban, és soha nem fog elhalványulni. Jézus mindig Jézus marad benned, és nem azért, mert megtanították neked, úgy, mint azt, hogy 2*2 az 4, hanem mert az érzéseidbe íródott ő bele, beléd. Igazán beléd. Egy lett veled. A részed lett.
Ne tanuld a könyvekből, hogy kicsoda Jézus. Ne egy nevet tisztelj. Ismerd meg őt! Segít eljutni önmagához, de az utat neked kell megtenned! Ezt soha nem felejtsd el! És ha megtaláltad már, és meg szeretnéd mutatni valakinek, akkor ne használj szavakat. Emlékezz :"senkinek ne beszéljenek róla" ne beszéljetek. Ez a kulcs. Hiszen a kimondott szó, már nem az igazi érzés, felismerés. Mutasd őt meg az érzéseiden keresztül... Máskép nem is lehet...

Jn 15, 9-11

9. Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben.
10. Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.
11. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen.

A szeretet érzése olyan magasztos, és mégis teljesen egyszerű. Szándékosan nem tudunk szeretni. Képtelen vagyunk arra, hogy eldöntsük magunkban, szeretnünk valakit, és tényleg szeressük. Sokszor próbáljuk meg talán, de be kell látnunk, a szívet nem uralja az ész. Soha nem tud az ész válaszolni a szív kérdéseire. Szeretetünk származhat erről a világról? Ha elgondolkodunk hogy mi az, ami igazán ebből a világból való: a tárgyak, amik körbevesznek minket, az eszközein, építményeink, a tudományunk, a testünk... A mai világban, 21. században mindez megvásárolható. De megvehetjük az érzéseinket? Kimegyünk a piacra (illetve az interneten egy megfelelő honlapon) felajánlunk 10.000 Ft-ot, és kérünk érte 10 perc szeretet? Vagy megvesszük ellenségeink érzéseit, és veszünk nekik gyűlöletet? Belegondoltatok már mennyire szörnyű lenne? Az össze sci-fi közül egyben sem találkoztam még azzal, hogy a robotoknak, mesterséges intelligenciájú gépeknek saját érzéseik lettek volna, tudtak volna szeretni, gyűlölni, igazán, szívből sírni boldogságukban vagy bánatukban. A szeretetet nem tudjuk uralni, és mégis. Azzal, ha nyitottak vagyunk rá, és befogadjuk mások szeretetét, illetve, ha nem nyomjuk el magunkban ezt az érzést. Nem kell mást tennünk, csak eltüntetni a gyűlöletet, közömbösséget, és beengedni a szeretet. Talán ez ellentétesnek hangzik az előbb említettekkel, de nem az! Nem uraljuk a szeretet, csak szabad utat engedünk neki.
Isten feltétel nélkül, igazán szerette a fiát. Semmi ellenségeskedés nem szövődhetett ebbe a szeretetbe. A szeretet legmagasabb foka. Jézus erre a szeretetre tanít minket. Ne állítsunk feltételeket a szeretet elé... Ne mondjuk azt, hogy szeretlek, ha elmész ide vagy oda, megteszed értem ezt meg azt... Ez nem az a szeretet, amivel Őt szerette az Atya. Az igazi boldogság kulcsa nem más, mint ez a szeretet. Amit adni, és kapni tudunk. Ahogy áramlik át rajtunk ez a szeretet úgy leszünk tele boldogsággal... A kezünkbe adja Jézus a boldogság kulcsát, és nem is kér érte sokat. Csak tartsuk meg Isten parancsolatait. Ha betartod a parancsolatokat, legfőképp a szívedben, kimondatlanul, akkor megérzed majd ezt a szeretet. Elér hozzád. Amikor megérzed az igaz Szeretetet, így, nagy betűvel, akkor pedig már nem akarsz majd lelépni az útról, és elengedni...

Szeretni annyi, mint boldogságot adni, kapni. Szeretetben élni, Isten parancsolata...
Légy boldog életedben... Csak tanulj meg szeretni, és elérsz mindent, mit szívből teszel...

Ézsaiás 12

1. Azon a napon ezt mondod majd: Hálát adok neked, Uram, mert bár haragudtál rám, elmúlt a haragod, és megvígasztaltál.
2. Íme, Isten az én szabadítóm, mert erőm és énekem az Úr, megszabadított engem.
3. Örvendezve fogtok vizen meríteni a szabadulás forrásából.
4. Azon a napon ezt mondjátok majd: Adjatok hálát az Úrnak, hirdessétek nevét!
Adjátok tudtára a népeknek, nagy tetteit!
Emlékeztessétek őket, hogy neve magasztos!
5. Énekeljétek, hogy milyen fenséges tetteket vitt véghez az Úr, tudja meg ezt az egész föld!
6. Kiálts és ujjongj, Sion lakója, mert nagy közöttetek Izráel szentje!


Figyeljük meg a jövő időt...
Nem kívánok sok mindent hozzáfűzni e mai igeszakaszhoz. Mindenkire rábízom, ami talán felelőtlenség, talán nem. Úgy érzem itt most saját szavaim nélkül többet mondhatok el, mint szavakkal...
Olvasd el kedves olvasó újra a legelső szakaszt: Azon a napon ezt mondod majd: Hálát adok neked, Uram, mert bár haragudtál rám, elmúlt a haragod, és megvígasztaltál.
Ez neked szól! Soha ne feledd! Nem a szomszédodnak, nem Juli néninek, hanem neked! Nem holnap, nem múlt héten, MOST! Imádkoztál már valaha is bocsánatkérően Istenhez? Mikor érezted, hogy valamit nem úgy tettél, ahogy kellett volna, de erre csak később jöttél rá? Adtál okot bármikor is Istennek arra, hogy haragudjon rád? Ha nem is tettél semmit, ami miatt igennel válaszolhatnál, gondolj az eredendő bűnre... ! Ugyanúgy vonatkozik rád is, mint mindenki másra! És mindezek ellenére ismered a boldogságot? Kaptál ajándékokat, kegyelmet Istenedtől? Ezek szerint haragudott rád, de megbocsátott neked, és megvígasztalt. Az által, hogy kegyelmet kapsz tőle feledteti a bűnödet. Ennél becsesebb vígaszt pedig embertől sem kaphatsz...
Az igeszakasz elejét talán kiegészíteném gondolatban annyival, hogy "Amely napon igaz lesz a te hited, azon a napon ezt mondod majd: Hálát adok neked, Uram, mert bár haragudtál rám, elmúlt a haragod, és megvígasztaltál"
Amíg nem hiszed szíved legmélyéből Őt, addig nem értheted meg igazán, hogy mit jelent e mondat. Nem kérsz imádban. Nem követelsz. Nem vonsz kétségbe semmit. Nem kérded, hogy miért van így. Hálát adsz. Köszönetet mondasz. A legbecsesebb dolog, amit tehetsz. Amíg nem teljes a hited, imáid önmagadról szólnak. Ha igaz, szívbeli a hited, akkor arról az ajándékról, amit Isten a földnek adott, hogy Őérte éljen, de visszavárja... Remélem érezhető a különbség...
Adj hálát szívből. Légy hálás a rosszért, a jóért. Ne csak azt köszönd meg, amiről messziről kitűnik a jóság, hanem köszönd meg a kellemetlent is. Minden perced ajándék. Ha igaz lesz a hited, igazán igaz megváltóvá válsz te is. Hogy a világ észreveszi e, más kérdés. De Istent nem tudod szolgálni addig, amíg kérsz tőle, és nem elégszel meg azzal, amit ő ad. Ő tudja, miért így ad. Mindennek célja van. A te életednek is. A hálának soha nincsen célja. Egyszerűen csak VAN. Nincs több dolga ennél...
Adjatok hálát az Úrnak, hirdessétek nevét!